Ma éjszaka volt valami ami miatt nem tudtam nyugodni.Vagyis fogalmazzunk úgy,hogy járt az agyam egy dolgon amit gondoltam leírok.Mert hát az első posztomban közöltem veletek,hogy lesz ilyen is.
Azon gondolkoztam hogy mi is az valójában ,hogy barátság.Magával a jelentésével szerintem nem igazán foglalkozott senki.Barátnak mondjuk azt akit régóta ismerünk,szívesen elbeszélgetünk vele,érdekel minket mi történik az illetővel ha éppen nem látjuk vagy esetleg segítségért fordulunk hozzá ha bajban vagyunk és megbízunk benne anélkül,hogy azt kimondanánk.Viszont van az a mondás is hogy : " Az ellenségem ellensége a barátom. " Ebben az az érdekes,hogy semmilyen kapcsolat nem fűz hozzá csak a közös érdekek.A világ történései ennek a mondásnak a helyességét sokszor bebizonyították.
Katt még van tovább!!!
Vegyük például a háborúkat.Ott a közös érdekek és a közös gyűlölet összekovácsolta az embereket egy egységgé és képesek voltak fellázadni,felkelni az elnyomás ellen vagy éppen területeket hódítani,népeket leigázni.Szóval tehetjük fel magunkban azt a kérdést ha közösek az érdekeink akkor már barátok vagyunk?Erre a kérdésre nehéz lenne még válaszolni...
Ki is számít barátnak?Most ne nézzük az olyan dolgokat,hogy segít dolgozatírásnál vagy éppen kisegít 20ft-al mikor annyi kell az utolsó sörhöz és a saját magunk bemattolásához.Ezek teljesen felszínes dolgok szerintem.A fenéket érdekli hogy meghív erre vagy arra mikor annál fontosabb dolgokban lehet nem ér semmit.Térjünk vissza arra,hogy ki is az akit barátnak tartunk.Én azt tartom barátnak aki minden egyes hibáddal elfogad olyannak mint aki vagy,és nem próbál mindenáron azért megváltoztatni mert valami idegesítőt talál benned,önzetlenül segít és képes áldozatokat hozni érted vagy éppen barátságotok érdekében.Nem kell itt feltétlen olyan dolgokra gondolni hogy saját kézzel vágja ki a máját és ülteti be neked mert már elittad a sajátodat.Nem.Az élet apró kihívásaiban is képes ott lenni és nem néz le vagy éppen röhög ki egy helytelen vagy számodra helyes döntésed miatt.Támogat döntéseidben és esetleg próbálja mutatni a helyes utat ha kell.
Számomra az előbbiekben a legfontosabb az volt,hogy olyannak fogad el mint amilyen vagy és nem próbál megváltoztatni azért valami nem tetszik benned.Mert hát akkor mi értelme lenne az egésznek?Nem?Akkor keressen más barátot akiben esetleg nincs meg az a hiba ami esetleg bennem megvolt.
Témához kapcsolódik még az,hogy persze egy haver segít egy másiknak ha szüksége van rá.De honnan vesszük észre ,hogy csak kihasználnak minket?És esetleg az egész barátság érdekbarátság lett volna.Sajnos sehonnan.Egyszer csak beüt mint derült égből a villámcsapás és jövünk rá,hogy hoppá.Hát igen.Erről szólt az egész.Mert hát ha közös érdekek vezérelnek bennünket sokszor beleesünk abba a hibába,hogy ezt nem vesszük észre és csalódnunk kell.
Én személy szerint nem szeretek barátokban csalódni.Annál rosszabb nincs mikor kiismertél valakit,vagy azt hiszed,hogy kiismerted és egyszer csak azt veszed észre,hogy telik az idő és ez az ember már nem az mint akit megismertél.És elkezdesz gondolkozni azon,hogy ez nem lehet,hisz olyan sok jó emlék van és próbálod felidézni,újra átélni vagy hasonló dolgokat összehozni,de valójában az már sose lesz olyan mint régen.Ez az egész dolog teljesen fura,de én úgy vagyok vele,hogy az idő mindent megold.Lesznek új barátok,régi barátok közötti kapcsolat erősödhet meg.Nem kell azt erőltetni ami nem megy.
Mindezek mellet szerintem minden barátsághoz hozzátartoznak a viták, nézeteltérések, sőt rosszabb esetben a kőkemény veszekedések,összezördülések is. Ezeket sokszor fel lehet fogni úgy is ,hogy a barátság megpróbáltatásai.Csak akkor áll elő érdekes és fájdalmas helyzet, mikor rá kell döbbenned arra, hogy akármit csinálsz ez a próba nem zárulhat sikerrel,győzelemmel. Természetesen ez a helyzet nem egyetlen veszekedés után szokott előállni, hanem meg nem értések és konfliktusok sokaságából.
Ennek a legfőbb oka a változás. Minden és mindenki változik, jó illetve rossz irányba.Ezt nem lehet megállítani,visszafordítani mint ahogy az idő múlását sem. A barátság egyik alap „feltétele” amit már mondtam,hogy elfogadjuk olyannak a másik illetőt az összes hibájával mint amilyen.Tehát a tolerancia. Ha ez elveszett, akkor annak a barátságnak már régen befellegzett.De szerintem nincs olyan barátság amit ne lehetne feléleszteni mint ahogy nincs olyan vár se amit a sok támadás után ne lehetett volna újjáépíteni.Ehhez viszont fontos alapépítőköveknek tartom az őszinteséget,a tenni akarást és esetleges elkövetett hibák beismerését és nem csak azok egymás fejéhez vágását.Mert szerintem nem az a nagy aki nem hibázik sose hanem az aki hibázott és beismeri,esetleg próbál ellene tenni!!!
Ezzel a sorral be is fejezném esti elmélkedésemet és végezetül azt mondanám ha találtál egy igaz barátot becsüld meg mert megéri, ha meg elvesztettél egy igaz barátot ne bánkódj mert lehet, hogy így kellett lennie...
Utolsó kommentek