Előbb - utóbb mindenkinek eljön az aki mellett 10 percnél tovább bírja és ha nincs mellette akkor majd megőrül. És most nem a sörről, borról és a cigarettáról beszélek. :D Hanem arról az emberről akit szeret. És hát , nekem is eljött nem rég. Érdekes mert régen kerestem, kutattam, hajkurásztam de nem jött össze. Amilyen megszállottan kerestem olyannyira nem találtam, vagy olyanokat fogtam ki akik hát szépen szólva azt sem érdemlik meg , hogy a nevén szólítsam őket. És az elmúlt kis időben, amikor nem kerestem és gondolni se gondoltam rá , pont akkor következett be az hogy az élet elém hintett egy kis morzsát amit úgy éreztem követnem kell. Nem tudtam miért, csak tudtam, hogy kell és követem mert a morzsahalom végén valami jó dolog vár rám. És az is lett. Olyannyira , hogy átértékeltem pár dolgot azóta és rájöttem arra, hogy a kölcsönös vonzalom, a sok hasonlóság nem feltételen egyenlő a szerelemmel. Mindig azt néztem régen, hogy bejön külsőre, jó fej, és hú mennyi közös dolog van, de ez nem elég, sőt édes kevés ahhoz hogy valami jó süljön ki a dologból. Ha az ember nem érzi azt amit kell, lehet a másik akármennyire is imponáló akkor sem lesz több a dologból. Eddig sokszor azt hittem, hogy érzem azt az úgy mond szerelemnek nevezett dolgot, de hát nem volt más mint pillanatnyi fellángolás. Most már értem miről van szó ha azt a bizonyos szót kimondják. Nem kell az a nagy őrült jajj oda vagyok érted meg ilyenek és hiányzol gyere már kocsmába dolog. XD Akkor jöttem rá erre amikor még nem jártunk, még nem volt komolyabb dolog és távol voltam tőle. Amikor nem tudtam beszélni vele és véletlen folytán nem tudtuk elérni egymást. Akkor egyből arra gondoltam. Jajj valami rosszat mondtam hogy nem keres? Nem bántottam meg valamivel? De jó lenne hallani a hangját és csak érezni azt , hogy mellettem van. És mikor fáradtan jöttem haza Debrecenből és nem volt semmi erőm, bevetődtem a gép elé és lemondtam az aznapi találkát, akkor hirtelen belém nyílalt az az érzés, hogy nem akarom elveszteni, látni akarom, és az találka előtt mikor már azt hitte nem jövök szóltam neki, hogy mégis akarok menni. Érdekes érzés volt mert minden porcikám el volt fáradva, de ott legbelül éreztem hogy látni akarom feltétlen. És eddig ilyen érzésem vagy még hasonló közel sem volt. Tetszett ez az érzés és fura is volt mert sebezhetőnek éreztem magam, de amikor vele voltam akkor az egész világot legyőztem volna. És ettől a pillanattól fogva , bár nem mertem kimondani de szerettem ezt a hölgyet. És olyannyira más és új érzés volt ez, hogy egyre több és csak több kellet belőle nekem. Mire feleszméltem azt vettem észre, hogy már járunk és nem tudok meglenni nélküle. Jó, most nem fogok filmes agyonrágott hasonlatokkal dobálózni , meg közhelyes dolgokat írni amit már előre ki találtak. Érzem amit érzek és annyira fontos ez a nő nekem, hogy fontosabbnak tartom őt sokszor magamnál. Itt vagyok most is bent Debrecenben és ahogy múlik az idő a bent töltött hét egy hosszabbnak tűnik és egyre jobban hiányzik. Nehéz ez így , de jó érzés, hogy van aki vár amikor haza megyek, meg csak maga a tudat , hogy valaki most is gondol rám!!! S Z E R E T L E K E G Y E T L E N E M ! ! ! ! ! !
Nem akartam csöpögős posztot írni csak azt amit érzek, de éppen ezért is egy pörgősebb zenével kompenzálom ezt. :D
Cicámnak:
Utolsó kommentek